IMMUNRENDSZER - IMMUNITÁS, IMMUNRENDSZER ERŐSÍTÉSE, IMMUNRENDSZER ÉS A VÉR, IMMUNRENDSZER ÉS A GYULLADÁS, IMMUNRENDSZER ÉS AZ ALLERGIA
IMMUNRENDSZER, immunitás
Immunrendszer és immunitás.. Állandóan azt halljuk, hogy támogassuk
az immunrendszer működését, vagy hogy biztos
legyengült az immunrendszerünk! Jó, de
tulajdonképpen, hol is van, és
mi is alkotja az én immunrendszer -apparátusomat.. :-)) ? Mitől függ
az immunrendszer működése, mi a
feladata, és milyen folyamatok
befolyásolják az immunrendszer működési hatékonyságát?
Tulajdonképpen
azt mondhatjuk, hogy minden egyes sejtünk részt
vesz az immunrendszer -apparátus működésében, immunitás
folyamatában, hiszen minden sejtünk rendelkezik
például egy sejtfelszíni
jelölőanyaggal (markerrel), amely jellemző úgy az
emberre, mint fajra,
és jellemző magára az egyedre nézve
is. Ezen kívül a szervezetben sejt
és szervszinten is vannak olyan speciális
funkcionális immunrendszer - csoportosulások,
melyek kifejezetten felismerő, védelmi és
lebontó feladatot végeznek el
a szervezet védelmében.
Immunitás (védettség) a szervezet olyan
állapota, mikor
védett a szervezet számára idegen
(behatoló) anyagokkal szemben,
illetve megvédi a saját sejtjeit
ellenük. Az immunrendszer képes felismerni az idegen
anyagot, és azt képes
különböző módokon és
támadáspontokon keresztül
ellenanyag termeléssel blokkolni, elpusztítani,
lebontani és kiüríteni
a szervezetből.
Az idegen antigéneket az emberi immunrendszer
(védekező
funkcióra specializálódott
egységei) felismeri, majd celluláris
(sejtes) immunrendszer - reakció, valamint humorális
immunrendszer - válasz, azaz antitestek
révén, elpusztítja
(fagocitálja) azokat. Ez a folyamat maga az
immunitás.
Az idegen anyagot antigénnek nevezzük, az immunrendszer
aktiválódása során termelt
ellenanyagot pedig antitestnek. Az idegen
anyagok, antigének lehetnek oldott formában (pl.
a baktérium vagy
gomba
toxinja), a toxinok a mikrobák véganyagcsere
termékei, melyek
toxinként, azaz méregként viselkednek
a szervezetünkben), vagy sejthez
kötött állapotban (pl. vírus,
baktérium, gomba, amőba). Az antigén
általában egy makromolekula
(nagymolekula-legtöbbször
fehérje),
de
gyakran egy fehérjéhez kötődő kis
molekula (pl. egy gyógyszer) provokál
ellenanyagképzést, immunrendszer - választ. Ez a kis molekula
(haptén) azután már
önmagában is
képes reagálni az ellene termelődött
antitesttel (ellenanyaggal).
Az immunrendszer aktivizálódása során a szervezetbe került idegen
sejtek viszonylag gyorsan
elpusztulnak,
ennek az az oka, hogy még adott fajon belül is
különböző az egyes egyedek
felszíni
antigénstruktúrája, immunitása (ún. fajspecifikusság). Még
nagyobb az
antigén-különbség az ember
és más fajok szervezetéből
származó sejtek
(pl.baktériumok, vírusok, gombák)
között. A más fajokból
származó
antigéneket heteroantigéneknek, az
ellenük termelt ellenanyagot pedig
heteroantitestnek nevezzük.
Másik emberből való antigént izoantigénnek (pl.
vércsoportantigének), az
ellene meginduló
immunrendszer - antitesttermelést, pedig
izoimmunizációnak hívjuk. Az ember
saját antigénjei ellen termelődő
antitestek az ún. autoantitestek
(autoimmunbetegségek).
Az intrauterin (méhen belüli)
fejlődésben az ontogenezis
adott szakaszáig (általában első 3
hónap), az immunrendszer
érésének
bizonyos fázisáig, a magzat szervezete
még nem ismer fel, és nem
különít el idegen anyagot. Azok ellen az
antigének (idegenanyagok)
ellen, amelyekkel ez idő alatt találkozik (lehet
saját és idegen, mint
például a rubeolavírus!), nem
lép fel sem celluláris
immunrendszer válasz,
sem humorális
immunrendszer válasz még a méhen
kívüli életben sem (ezt
hívjuk
immuntoleranciának→immunológiai
válaszkészség
visszaszorulása).
Az ember megszületésekor négy
genetikusan meghatározott
ellenállásra,
immunrendszer védekezésre képes
adottsággal rendelkezik:
- A fehérvérsejtek (leukociták) fagocitálóképességével (bekebelezés, elpusztítás)
- A gyomornedv sósavtartalmának baktericid hatásával (baktérium elleni, baktériumölő hatás)
- A bőrrel, mint az egész testet beborító kültakaróval, a tápcsatorna, légutak és húgyutak nyálkahártyájával, mint elsődleges immunrendszer - védelmi vonallal a kórokozók behatolásával szemben
- A szervezetben képződött kémiai anyagokkal
Külön kell említeni a
veleszületett, ún. maternális
immunitást. A méhen
belüli (intrauterin) életben a magzat gyakorlatilag
steril körülmények
között él, a placenta
(védőburok-méhlepény)
megvédi a kórokozók nagy
részének
behatolásától. Az
anyából csak IgG típusú ellenanyag jut be a magzatba. A
megszületés
után a lebomlásig ez az
anyai ellenanyag (IgG), illetve az anyatejjel az IgA
faktor–ellenanyag biztosít védelmet az
újszülött számára, a
saját
immunrendszer apparátusának beindulásáig. Nagyon
fontos, hogy az édesanya a
gyermekét ameddig csak lehet, anyatejjel is
táplálja, hiszen ezzel
védelmi (antitestet) - immunrendszer erősítő anyagot is juttat gyermeke
szervezetébe, miközben
a szoptatás alatt kialakult érzelmi
kötődés és biztonság is
fokozza az
ellenálló képességet, az immunrendszer hatékonyságát.
Speciális immuntolerancia
(tűrőképesség) áll fenn
az anya részéről méhében
lévő részben
antigénidegen-magzatával szemben,
ezt hívjuk fötomaternális
immunitásnak.
A szervezet immunreakciói, a nyirokszervek immunfunkciói
Tartalom:
sejtes immunreakciók (T limfocita- fehérvérsejt),
humorális immunreakciók (B limfociták-immunglobulinok és a védőoltások),
nyirokcsomók és a lép szerepe.
A szervezet celluláris (sejtes) immunreakciója

A sejtes (celluláris) immunválasz
„résztvevői” a szervezetben
a fehérvérsejtek (granulociták,
T-limfociták, és a monociták), a
lép és
a nyirokcsomók retikulumsejtjei, az erek
bélését képező endothel
sejtek, a savóüregek mezothelsejtjei, és
a kötőszövet hisztiocitái. Ezt
az egész védekező rendszert RES-nek
nevezzük (vagy újabban
Monocita-Makrofág-Rendszernek).
A bekebelezés, azaz a kórokozók
elpusztítását (fagocitozis) a
csontvelő
által termelt fehérvérsejtek
végzik. A fehérvérsejtek őse, a
magzati
csontvelő „még mindenre
képes” (pluripotens) sejtje, amely
differenciálódva létrehozza a
vérben található magvas sejteket. A
fehérvérsejtek alakilag 3 csoportba
oszthatóak, ezek a: granulociták,
limfociták és monociták.
A fehérvérsejt granulociták (kis
falósejtek) ezen belül is,
funkciójukat tekintve 3 újabb csoportot alkotnak,
ezek a
- Neutrofil-granulociták, melyeknek fő feladata a mikroorganizmusok elpusztítása (fagocitálása)
- Eozinofil-granulociták, melyek a keringő antigén-antitest komlexumok felvételét végzik (felszaporodásuk, gyakran pl. a bélférgességet jelzi).
- Bazofil-granulociták, a szöveti hízósejtekkel együtt a felszínükön levő speciális fehérjékre IgE (lásd lejjebb) kötik az idegen anyagokat (allergéneket), (és valószínűleg termelik a Heparint is, mely a leghatékonyabb véralvadásgátló).
A monociták egy nagy magot tartalmazó
fehérvérsejtek, melyek előalakjai
a szöveti makrofágoknak (nagy
falósejtek), az idegen sejtek
bekebelezése után azok antigénjeit
(méreganyagait)–részleges
lebontás
után-„tálalják” a
limfocita fehérvérsejtek
számára.
A limfociták (nyiroksejtek) a nyirokszervekben
képződnek a
csontvelőből származó sejtekből (ún.
prekurzor sejtekből). A perifériás
vérkép legkisebb sejtjeit képezik. A
fehérvérsejt állomány
20-25%-át
limfociták adják.
T limfocitákat (Thymus eredetű –csecsemőmirigy
eredetű, mely a
pubertáskor után elsorvad) és B
limfocitákat (Bursa eredetű)
különböztethetünk meg.
Léteznek még az ún. Nullsejtek (killer
sejtek)
is, ezek olyan limfociták, melyek nem tartalmaznak sem T
limfocitára,
sem B limfocitára jellemző jelölőanyagokat
(markereket). A Nullsejtek
igen agresszív, természetes ölősejtek
(killer sejtek), amelyek nem
specifikusan, számos sejtféleséget
(pl. daganatsejteket) képesek
elpusztítani.
A T limfocitáknak több alcsoportja van, melyeknek
különbözőek a
funkciói, feladatai:
Az immunválaszt kiváltó
(indukáló), segítő (helper)
limfociták, és az
immunválaszt mérséklő,
elnyomó (szuppresszor) limfociták,
sejtmérgező
(citotoxikus) sejtek, melyek a celluláris
immunválasz során fehérjeoldó
(citolitikus-sejtblokkoló) hatásuk
révén az idegen sejteket feloldják,
elpusztítják.
A T limfociták termelik ezen kívül a „gamma interferont”, mely hatásos
természetes gátlója a tumorsejteknek és a vírusoknak.
(A képen T- limfocita látható az antigénnel, mely kék festésű).
A T-limfociták a sejtes (celluláris)
immunválaszban fejtik ki hatásukat
és elősegítik (stimulálják)
a humorális választ, a B-limfociták a
humorális immunválaszban fejtik ki
hatásukat.
A sejtes (celluláris) immunreakcióban résztvevő sejtek feladatai:
- Az idegen anyag (antigén) felismerése antitestszerű érzékelőinek (receptorainak) segítségével. Ennek érdekében a szövetek közé kikerült fehérvérsejtek (T-limfociták) folyamatosan letapogatják az ott található sejteket. Úgy is mondhatnánk, hogy őrjáratot végeznek! Ha idegen anyagot találnak, akkor aktivizálódnak.
- Az idegen anyagok közömbösítése, a szervezetből való eltávolítása (eliminálás = megkötés, elpusztítás, lebontás) aspecifikus bekebelezés (fagocitózis) útján, immunfagocitózis révén, valamint citotoxikus (sejtméreg) anyagok közbejöttével.
- B limfociták stimulálása, vagy gátlása (azaz, mintegy értesítése a következő védekező mechanizmusnak).
Ha a celluláris (sejtes) immunválasz
elégtelen, akkor nem pusztulnak el
sem a szervezetbe került idegen sejtek (mikroorganizmusok, pl.
tbc
baktériumok), sem a mutáció
során keletkezett tumorsejtek
(daganatsejtek).
A sejt közvetítette immunválasz
stimulálható (növelhető, gerjeszthető)
mesterségesen is, például
gyógyszerekkel vagy oltásokkal (pl.
BCG-oltás).
A szervezet humorális immunreakciója
A B-limfocitákból
(fehérvérsejtekből) az antigén (pl.
baktérium)
hatására képződő plazmasejtek az
idegen antigén (behatoló) ellen
specifikus ellenanyagot képeznek. Ezeket az antitesteket
hívjuk
immunglobulinnak, „Ig”
(immunfehérjéknek-védelmi
fehérjéknek). Az Ig
antitestek kémiailag különleges
fehérjék, amelyek részben a
testfolyadékokban (a plazmában, és a
sejtek közötti folyadékban,
lat.humor = nedvesség, folyadék, innen a
humorális elnevezés) oszlanak
el, részben a
nyálkahártyákon helyezkednek el.
(A képen B-limfocita látható)
Az immunglobulinok a plazmafehérjék, un.
„Gamma-globulin-frakciójában”
találhatóak (védőoltás!).
Specifikusan (célzottan) ható formái
vannak,
ezek alapján különböző
névvel illetjük őket.
- Például az „IgG”-csoport ellenanyagot (antitesteket) tartalmaz a fehérjetermészetű antigének (proteinantigének) ellen, mint pl. a baktérium, vagy a vírus, és antitoxinokat is (ellenanyagmérgeket, pl. tetanuszantitoxint), illetve vírusközömbösítő (vírusneutralizáló) ellenanyagokat (pl. kanyaró vagy májgyulladás vírusa ellen).
- Az „IgA” csoportnak jelentős szerepe van a kórokozók behatolásának kivédésében, a szájüreg, a gyomor-bélcsatorna, és a légutak mirigyváladékában találhatóak meg. A tejmirigy által kiválasztott IgA-nak a szoptatott csecsemő védelmében van nagy szerepe, „önálló” termelődése a megszületés után csak 3-4 héttel indul meg, a felnőttekre jellemző koncentráció csak az 5-6. életév után alakul ki.
- Az „IgM” –frakció tartalmazza a poliszacharid-antigének (pl.az ún.Gramm-negatív baktériumok ellen, melyek nem igényelnek oxigént, másképpen gennykeltő baktériumoknak nevezzük őket) elleni antitesteket, illetve a vércsoportokban az IgM alkotja az anti-A és anti B ellenanyagot.
- Az „IgE” csoport a korai típusú túlérzékenységi reakciókban vesz részt (reagin). Funkciója az azonnali reakciók kiváltása, mint például a szénanátha, urticaria (viszketés), és az asthma bronchiale.
- Az „IgD” csoport az emberi vérplazmában csak igen kis mennyiségben fordul elő, immunológiai jelentősége még nem teljesen tisztázott. Valószínűleg az ún. természetes ellenanyagok közé tartozik.
Az immunválasz erőssége attól
függ, hogy először vagy ismételten
került-e be a szervezetbe az idegen anyag. Ha először
találkozik az
antigénnel, akkor egy ún.
immunológiailag kompetens őssejt
aktiválódik,
mely elindítja az ellenanyag termelő (antitest-termelő) Ig
csoport
termelődését, annak specifikus
hatásmechanizmusával. Az antigén-inger
(vírus, baktérium, stb.) szervezetből
való eltávolítása
után
mérséklődik a plazmasejtek
aktivizálódása, azonban
tartósan
fennmaradnak az erre az idegen anyagra, azaz antigénre
emlékező sejtek,
az ún. memóriasejtek.
Ezért, ha újra találkozik a szervezet
ugyanazon idegen anyaggal, már
jóval gyorsabb a védekezési
reakció idő és a
hatékonyság. Mintegy
ismerik már az ellenfelet és az
ellenfél
„stratégiáját”. Az
élet
folyamán az ismételt fertőzések
(infekciók) hatására fokozatosan
emelkedik a plazmában és a sejtek
közötti folyadékban az
immunglobulinok (védelmi fehérjék)
szintje.
A szerzett celluláris és humorális
immunitás biztosítja, hogy egyes
fertőző betegségeken az embernek csak egyszer kelljen
átmennie (pl.
bárányhimlő) illetve, hogy a
védőoltással,
azaz mesterséges
immunizálással (aktív
immunizálás: élő
legyengített kórokozó
bejuttatása, vagy elölt
kórokozó bejuttatása a szervezetbe,
illetve
passzív immunizálás: kész
ellenanyag /gamma-globulin/ bejuttatása a
szervezetbe) a betegség jelentkezése megelőzhető
legyen.
Az immunreakciók hevessége az
életkorral változik, a csecsemő és az
idős ember ellenálló
képessége a fertőzésekkel szemben
kisebb, mint az
egyéb korosztályé.
A nyirokcsomók és a lép szerepe az immunitásban
A nyirokcsomók a T-és B-limfociták
termelésén kívül, fontos
szerepet
töltenek be a helyi fertőzések tovább
terjedésének
megakadályozásában.
A bennük levő öblök (színuszok)
falában elhelyezkedő sejtek az
átszivárgó nyirokból
bekebelezik (fagocitózis) a testidegen
részecskéket (pl. a gennykeltő bacikat). Ha
például valakinek helyi
gyulladás (pl. sebzés) során a
nyirokerekbe kerül a kórokozó, akkor a
nyirokerekből a legközelebb eső (regionális)
nyirokcsomóba kerül. Innen
a bekebelezés miatt már
nem tud általában továbbjutni a
vérbe, az immunrendszer - folyamatot a nyirokcsomók
fájdalmas duzzanatával
észlelhetjük.
A lépben elhelyezkedő ún.
makrofágsejtek (nagy falósejtek)
pedig a vérkeringésből szűrik ki a
kórokozókat, valamint az elöregedett
vörös és
fehérvérsejteket. Az immunrendszer szervi megfelelőinek, mint a
torokmanduláknak
(tonsillák) és a
vakbélnek (appendix), mint a nyiroktüszőknek, a
lépnek a normális
immunitás kialakításában
játszott szerepére utal az is, hogy
kisgyermekkorban való
eltávolításukkal csökkenhet a
szervezet ellenálló
képessége, az immunrendszer hatékonysága. Az immunrendszer
hatékonyságában kiemelten fontos szerepe van a
bélfalban levő
nyirokszöveteknek, hiszen a béltartalom
zsúfolva van testidegen
antigénekkel
(tápanyagfehérjék,
baktériumok, vírusok, stb).
Inváziójuk,
keringésbe kerülésük
kivédéséhez
nélkülözhetetlenek a helyileg
képződött specifikus védelmi
fehérjék, azaz az immunglobulinok.
Az immunrendszer hatékonyságát elősegítő tényezők, az immunrendszer erősítése és támogatása

Az immunrendszer
hatékonyságát beolyásolja a szervezet folyadék ellátottsága.
Az
immunrendszer legalapvetőbb támogatója a víz! A sejtek
optimális
életkörülményeihez
és
életműködéséhez megfelelő
víz-folyadékellátottság
szükséges, mely
egyrészt oldószer, másrészt
biztosítja az anyagcsereforgalmat, a
méreganyagok megfelelő
szállítását és
ürülését, illetve a
különböző
ingerület-kapcsolatok, ingerátvitelek
minőségét
(→
vízterápia).
Az immunrendszer hatékonyságát befolyásolja a
vér kémhatása.
A szervezet optimális pH-viszonya, a
vér vegyhatása enyhén
lúgos, és a szervezet ebben a kémiai
környezetben
képes a leghatékonyabban funkcionálni
(→
savasodás-lúgosodás).
Kép: Immunernyő Chandra nyomán
Az immunrendszer hatékonyságát csökkenti a
mesterséges anyagok, adalékanyagok használata, melyek mint a
szervezet számára idegen kémiai anyagok, allergizáló tényezők is egyben
(→
szabadgyökök
és antioxidánsok).
Az Immunrendszer hatékonyságát növeli és
egyensúlyban tarja a kiegyensúlyozott
táplálkozás, mely
biztosítja az alapvető
vitamin,
ásványi
anyag, fehérje,
szénhidrát,
zsír (→
táplálkozás)
szükségletet, egyben figyelembe
veszi
a szervezet immunrendszer - működési
„szakaszaira” jellemző sajátságos
szükségleteit is
(
táplálkozás
bioenergetika→szervóra, Holdjárás, táplálkozási
piramis,
savas-bázikus
ételek,
candida diéta).
Az immunrendszer hatékonyságát növeli az
egyéni szükségletnek
megfelelő
harmonikus mozgáskultúra
kialakítása és gyakorlása
(fogyókúra → mozgás
bioenergetikai vonatkozásai, stressz és a
mozgás,
bioenergetikai
mozgásgyakorlatok).
Az immunrendszer hatékonyságát nagymértékben
növelhetjük a kellő mennyiségű környezeti energia
felvételének biztosításával,
azaz friss levegő, napfény, természeti
környezetben való tartózkodással
(
környezeti
energia felvételi
tényezők→, bioenergetika, radiesztézia
az emberi
test polaritása).
A káros
földsugárzások és mesterséges sugárzások kimérés
utáni
árnyékolásával, csökkentésével nemcsak az immunrendszer hatékonysága
növelhető, de a gyulladás -gócok kialakulása is csökkenthető
(→radiesztézia).
Időszakos méregtelenítési
kúrák alkalmazásával növelhető az immunrendszer teljes általános
hatékonysága (pl.
étel és ital kúrák, illetve
böjtök, nyirokmasszázs-masszázs
kúrák,
akupunktúra, akupresszúra, szauna,
fényterápia,
colon-hydro
terápia,
Kolloid
oldat- terápiák, stb.) melyek egyben segítik a
nehézfémek
kiürülését és a
szervezet sav-bázis
egyensúlyának
visszaállítását.
Az immunrendszer hatékonyságának alapvető befolyásoló tényezője és
"indikátora" a lelki -szellemi egyensúly, ezért a Stressz helyzetek- és
tényezők tudatos
és energetikai feloldása, konfliktus
kezelési stratégiák
alkalmazása,
gondolkodási kultúra fejlesztése
energetikai megközelítéssel, oldódási pontok keresése nagymértékben
hagyja érvényesülni az öngyógyító rendszer - immunrendszer működését (→
stressz,
fogyókúra,
DNS
bioenergetika,
kiegyensúlyozott
önbecsülés
megteremtése).
Az immunrendszer - méregtelenítés szempontjából ahol csak lehet,
szintetikus
készítmények - gyógyszerek
helyett természetes
készítményeket alkalmazzunk,
vagy ezekkel egészítsük ki a szükséges anyagokat, már csak az
öngyógyító rendszer
támogatása céljából is
(
gyógynövények
/pl. Echinacea, Aloe vera/,
Schüssler-só
terápia,
Homeopatikumok,
bioenergetika→
sejtintelligencia,
DNS
bioenergetika).
Az alvási idő, és alvás
minőségének
tudatos biztosítása és figyelembe
vétele a szervezet -
idegrendszer, lélek, immunrendszer megfelelő
regenerálódásához
elengedhetetlen (→
alvás,
szervóra).
A vastagbélrendszer
tisztításáról és
megfelelő működéséről való
gondoskodás és figyelem kiindulási (és forduló) pontját képezi az
immunrendszer hatékonyságának (
vastagbélrendszer→
bélflóra, probiotikumok, rendszeres
székletürítés).
Helyes higiénia alkalmazása
(neutrális
szappanok és samponok használata), nemi szervek
megfelelő tisztítása biztosítja a szervezet mikroflórájának egyensúlyi
állapotát, mely az általános immunrendszer - ellenálló képesség részét
képezi (→
candida
és a
szexuális panaszok).
Nagy segítséget nyújt az időszakos
Bioenergetikai vizsgálat és
számítógépes Biorezonancia vizsgálat, mellyel fájdalom
nélkül betekintést kaphatunk a szervezet teljes energetikai,
egészségügyi állapotának jelen helyzetéről és a szervezet
szükségleteiről, illetve elősegíthetjük szervezetünk energetikai
harmonizációját.
Immunrendszer erősítés és
gyógyulás:
KAPCSOLATTEREMTŐ
" GYÓGYÍTÁS " (Reconnective Healing®) - GYÓGYULÁS, és KAPCSOLATTEREMTŐ folyamat (The Reconnection
®
folyamat) energetikai
harmonizáció és
szinkronizáció!
Az egyén jelen
állapotának megfelelő - a mielőbbi gyógyulásához szükséges
orvos-gyógyászati terápiát - kezelést nem helyettesítheti (nem
helyettesíthető) és önhatalmúlag nem válthatja ki- ill. fel, egyik
természetgyógyászati gyógymód / alkalmazás sem, a
kiegészítő term.gyógyászati gyógymódok - alternatív medicina
támogathatják és fokozhatják
csak a fizikai és lelki közérzet javulását, a gyógyulás folyamatát!
FOKHAGYMA-KÚRA AZ IMMUNRENDSZER MEGERŐSÍTÉSÉRE, ÉS ÉRELMESZESEDÉS ELLEN
- 33 dkg megtisztított fokhagymát hagymaprésen át szétnyomunk
- Majd 10 napig, 3 dl gyógyszertári 96%-os tiszta alkoholban, és lehetőleg sötét üvegben lezárva áztatjuk a fokhagymakivonatot
- Naponta egyszer megforgatjuk, megrázzuk az üveget, így a hatóanyagok könnyebben kioldódnak és keverednek
- 10. nap után steril gézlapon átszűrjük, kinyomkodjuk az oldatot (a tömény fokhagymakivonat ragacsos állagú lesz)
Adagolás:
A fokhagymakivonatot mely belekeverhető vízbe, tejbe, gyümölcslébe is,
mindig étkezés előtt kell elfogyasztani! Gyermekek és terhes asszonyok
(ill. szoptatás alatt) nem fogyaszthatják, egyben
cukorbetegség - ingadozás esetén figyelembe kell venni az
alkoholtartalmat és a fokhagyma kivonat vércukorcsökkentő hatását! A
kúra elött mindenképpen tájékoztatni kell az orvos-gyógyászt az
alkalmazni kívánt fokhagyma kivonatról, mert a fokhagyma pl. fokozhatja
egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil
- szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit
melyek vérhigító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.). Az
immunrendszert segítő fokhagyma
kivonatot min. 1 órával a járművezetés előtt lehet csak bevenni!
1. nap: reggel 1 csepp, délben 2 csepp, este 3 csepp
2. nap: reggel 4 csepp, délben 5 csepp, este 6 csepp
3. nap: reggel 7 csepp, délben 8 csepp, este 9 csepp
4. nap: reggel 10 csepp, délben 11 csepp, este 12 csepp
5. nap: reggel 13 csepp, délben 14 csepp, este 15 csepp
6. nap: reggel 15 csepp, délben 14 csepp, este 13 csepp
7. nap: reggel 12 csepp, délben 11 csepp, este 10 csepp
8. nap: reggel 9 csepp, délben 8 csepp, este 7 csepp
9. nap: reggel 6 csepp, délben 5 csepp, este 4 csepp
10. nap: reggel 3 csepp, délben 2 csepp, este 1 csepp
11. naptól folyamatosan 3*25 csepp, amíg az egész adag el nem fogy
Az immunrendszer erősítő és ér-tisztító kúra alatt célszerű a sok (ill.
megfelelő) mennyiségű tiszta víz,
folyadék fogyasztása, mint minden méregtelenítő - immunrendszer erősítő
kúra esetén is. Az immunrendszer erősítő kúrát állapottól függően
elégséges lehet (5)-7 évente megismételni. Ha a 11. napi folyamatos
adagolású mennyiségnél valakinek erősebben érződne leheletén a
fokhagyma, akkor rágicsáljon petrezselymet utána.
Immunrendszer erősítés: lásd. még:
gyulladások
és az
allergia kezelése
természetgyógyászati eszközökkel.
Vércsoport, mint az immunrendszer szerves része, a vér alkotói
Tartalom:
vércsoport és vércsoport meghatározás,
a vér (sejtes elemek, a vérplazma)
Immunrendszer és a vércsoport immunrendszer - védelmi apparátusa: a szervezet összes sejtje
tartalmaz az immunrendszer aparátus részeként antigén
hatású anyagokat a
sejtmembránban (sejthatárt alkotó
hártyában), és a sejten
belüli
sejtrészecskék membránjaiban. Ezeknek
döntő jelentősége van a
szervátültetések
(transzplantációk) során, a
szöveti
összeférhetőségben.
Különösen fontosak ezek
közül a sejtfelszínen levő
„saját” antigének, melyek
mintegy megjelölik a szervezet sejtjeit.
Ezeket az egyedre jellemző
„jelölőanyagokat” nevezzük
sejtfelszíni
jelölő anyagoknak (markereknek), melyek
például alkotják az
ABO-vércsoport rendszert, az RH-vércsoportfaktort
és a transzplantációs
antigének legjelentősebbjét, az ún.
HLA-rendszert.
A vörösvérsejtek membránja
speciális molekulákat tartalmaznak, amelyek
antigénként viselkednek (A antigén, B
antigén, O antigén,) és egy
másik
ember plazmájában meglévő vagy
hatásukra keletkezett antitesttel
(ellenanyaggal) reakcióba léphetnek mint az immunrendszer
elsődleges védelmi vonalaként.
Például, a nem csoport - azonos
vérrel végzett
vérátömlesztésnek
(transzfúziónak) az lehet a
következménye, hogy a szervezet immunrendszer - ellenanyagokat
termel az idegen
vörösvérsejtekkel szemben és
tönkreteszik a keringő idegen vérsejteket.
Ez rögtön súlyos
véroldódással (hemolitikus)
járó szövődményeket okoz
az egész szervezeten belül.
- „B” vércsoportú ember „anti-A” ellenanyaggal rendelkezik (ezért csak „B” vércsoportú vért kaphat).
- „A” vércsoportú ember „anti-B” ellenanyaggal rendelkezik (ezért csak „A” vércsoportú vért kaphat).
- „AB” vércsoportú embernek nincs sem „anti-A” sem „anti-B” ellenanyag a vérében (elméletileg bármilyen vércsoportú vért kaphat, mivel nem tartalmaz a vér ellenanyagot, de lehetőleg ebben az esetben is a teljes azonosság a mérvadó)
- „O”-ás vércsoportú embernek pedig „anti A és anti B” ellenanyaga is van („univerzális” vérnek is szokták hívni, mert nem tartalmaz antigént, de mivel van benne ellenanyag az „A” és „B” csoport ellen, ezért kizárólag életmentés, végszükség esetén adható).

Az Rh (rhesus)-faktor: az emberek
többségének
vörösvérsejtjei
tartalmaznak még egy ún. D-antigént is
(azaz Rh-pozitívak), ezért,
természetes körülmények
között senkinek sincs a
plazmájában anti-D
ellenanyag (az immunizálódott terhesektől
eltekintve).
Az emberek kis százalékának azonban
nincs a vörösvérsejtjükben
D-antigén (azaz Rh-negatívak), és
„anti D” ellenanyagot termelnek, ha
Rh pozitív vörösvérsejtek
kerülnek a szervezetükbe (pl. hibás
vérátömlesztés
során, vagy szülés során az
Rh pozitív magzatból az Rh
negatív anyába).
Immunrendszer / vér : A
vér -sejtek
vörösvérsejtet
és fehérvérsejtet, illetve vérlemezkéket tartalmaznak, a
plazma a vér
folyékony része. A vér
zárt edényrendszerben, az erekben kering, miközben a sejteket ellátja
oxigénnel, táplálékkal, és elszállítja az anyagcsere folyamán keletkező
salakanyagokat a kiválasztó szervekhez. Az összes vérmennyiség súlya a
testsúlynak kb. 1/11 része, ez azt jelenti, hogy egy 70 kg testsúlyú
egészséges embernek kb. 6 liter vére van. Ebből a sejtközötti állomány
(plazma) kb. 55-60%, a fennmaradó részt pedig a sejtes elemek teszik
ki. A vér alakos-sejtes elemei: vörösvértestek (élettartalmuk kb.
120-130 nap), fehérvérsejtek, vérlemezkék (trombociták, melyek a
véralvadásban játszanak szerepet). Felnőtt ember vérében 1 mm3-ként
nőknél 4.500.000, férfiaknál 5.000.000 (csecsemőkorban 3,8-4,2 millió)
vörösvértest, 6-8000 fehérvérsejt, és kb. 250.000 vérlemezke található.
A plazma fő alkotói: a víz, kb. 90% (→vízterápia),
fehérjék és sók
alkotják. A plazma fehérjéi a fibrinogén /a véralvadásban van szerepe/,
az albuminok (a szállítási folyamatokban és az ozmotikus nyomás,
víz-elektrolit, sav-bázis
egyensúly fenntartásában van szerepük) és
globulinok / immunrendszer immunitás funkciójában van
szerepük/. A plazma legfontosabb sói pl. a
nátrium, a kálium, és kalcium, magnézium, kloridion, stb. (vízterápia→
vízterek és
az ionok szerepe és a vízháztartás, ásványi
anyagok). A plazma ezeken kívül tartalmaz még
zsírokat
és lipoidokat
(többek között koleszterint),
szénhidrátot
(cukrot), és elszállítandó
salakanyagokat (pl. nitrogéntartalmú anyagokat /karbamid, kreatinin,
húgysav/, tejsavat, citromsavat, epesavakat, bilirubint, stb.).
Gyulladás, mint a szervezet immunrendszer - reakciója
Tartalom: a
gyulladás kialakulása és folyamata (a hisztamin), a gyulladás
természetgyógyászati kezelése
A gyulladás (inflammatio) a szervezet veleszületett
immunrendszer - válaszreakciója
a szövetkárosító
behatásokra. A szervezetbe került
mikrobák (pl. gennykeltők
–streptococcusok- a bőrben) vagy a
szövetkárosító fizikai,
kémia
behatások (pl. a túlzott napozás,
vegyi anyagok) helyi vérbőséget
(bőrpírt, duzzanatot,
hőmérsékletemelkedést) és
fájdalmat váltanak ki.
A gyulladás helyi reakcióján
kívül, a szervezet egészében
is
létrejönnek immunrendszer -reakciók.
A gyulladás típusai:
- Valódi gyulladás: mikor a gyulladást élő kórokozó váltja ki.
- Steril gyulladás: nem az élő kórokozók okozzák, hanem a szervezetben létre jövő szövetpusztulás során felszabaduló gyulladásos mediátorok (pl. szívinfarktus, vagy egy vakbélgyulladás után). Létrejöhetnek epekő és vesekő esetén is, a szöveteket izgató hatásuk miatt. Ezekben a folyamatokban nem képződik genny a gyulladás területén, izzadmány azonban kimutatható.
- Specifikus gyulladás: mikor a jól meghatározható kórokozó jól definiálható (speciálisan és jellemzően meghatározható, leírható) elváltozást okoz (pl. TBC, Lues).
- Aspecifikus gyulladás: mikor a kialakuló tünetek nem jellemzőek a kiváltó okra (pl. égés-fagyás, hörgőgyulladás-bronchitis).
A gyulladás -folyamat helyi reakcióinak szakaszai:
I. Gyulladás -fázis: a szövetkárosodás
következtében a
széteső sejtekből számos biológiailag
aktív anyag szabadul fel. Ezek
hatására az ún.
hízósejtekből és fehérvérsejtekből
helyi
értágulatot és
fokozott érfal
áteresztőképességet fokozó
(hajszálérfal-permeabilitást)
okozó anyagok lépnek ki, ilyen anyag
többek között például
a Hisztamin.
- Immunrendszer / Hisztamin
béta-imidazoliletilamin: a Hisztamin hemolízis (véroldódás), pangás,
antigén-antitest kötődés, szövetsérülés, hő és vegyhatás -(pl. pók- és
kígyómérgek, mikroorganizmusok, paraziták toxinjai), sejteket érő
mechanikai hatás, stb. során szabadul fel a sejtekből az immunrendszer
-akivitás, ellenreakció részeként. A Hisztamin
minden szövetben és szövetnedvben megtalálható, úgy az ember, mint az
állatok vagy növények szöveteiben is. A leghatékonyabb biogén amin,
amely a sejtekben mitokondriálisan és egyéb sejtalkotórészekhez, ill.
fehérjéhez kötődik. A Hisztamin vegyhatása bázikus, melynek egy része
ionosan kötődik a savanyú anyagokkal (pl. a heparinnal). A szervezetben
található Hisztamin egy része a bélből szívódik fel, ahol baktériumok
termelik hisztidinből, emellett számos tápanyag is tartalmaz kész
hisztamint. A sejtekben és szövetekben is képződik hisztidinből külön
még hisztamin (hisztidin-dekarboxiláz hatására).
- Hisztamin élettani és kórélettani
hatásai: a Hisztamin intravénásan adva tágítja
az arteriolákat (középartériák) és a kapillárisokat (kiserek), ezért
vérnyomásesést okoz, ami kis ideig tart csak az adrenalin
ellenreakciója által (sőt így végső soron magasabb vérnyomás is
kialakulhat). A tüdőben felszabaduló Hisztamin
bronchusgörcsöt és
ödémát okozhat. A Hisztamin fokozza a gyomornedv és az epe szekrécióját
(kiválasztódását), a sósavkiválasztás legerősebb vegyi ingere, mivel
közvetlenül a sósavtermelő sejtekre hat (sósavhiány
esetében krónikusan, azaz hosszan adagolt Hisztamin ulcust
alakíthat ki, mivel csökkenti a gyomornyálkahártya
ellenálló képességét). A Hisztamin erőteljesen fokozza a leukociták
fagocitáló képességét, és aktiválja a teljes immunrendszer -apparátust.
A hisztamin
fokozza az erek permeábilitását (érfalak áteresztőképességét), és az
ödémakészséget.
II. Gyulladás -fázis: így jön létre a
második fázis, az ér- és
sejt reakció. A tágult erekből plazma
lép ki a károsodott szövetek
közé, a fehérvérsejtek
fokozottan lépnek át az érfalon
és a gyulladás -góc felé áramlanak
(migráció). Közben
aktiválódik egy
enzimatikus
rendszer, folyamat (ún. komplementrendszer) is, mely
például tovább
fokozza a hisztamin termelődését, és
fokozza a fehérvérsejtek
bekebelező (fagocitózis) folyamatát. A
fehérvérsejtek (granulociták,
monociták) bekebelezik a kórokozókat
és a szétesett sejtek
törmelékét
is, majd megemésztik azokat.
- A gyulladásos beszűrődés magját (amely tartalmazza a kórokozókat, sejttörmelékeket és a fagocitákat, azaz maga a genny), ún. lobgát veszi körül, amely részben az erek eltömődésével apró vérrögökből (mikrotrombusok), részben fehérvérsejtekből
(fagocitákból) áll. A gyulladás -területek oxigén fogyasztása csökken, megnő a tejsav mennyisége, az anyagcsere helyi változása következtében acidózis (savasodás) jön létre az adott területen, mely a kórokozóknak kedvez. A gennyes váladékok pH-ja
erősen savanyú (6,0-5,5), ezzel a lizoszomális enzimek (sejtoldó-sejtblokkoló citolitikus enzimek, melyek által további szövetelhalások és vérzések jöhetnek létre) aktivitását fokozza, mert pH-optimumukat biztosítja a savas kémhatás.
- A széteső sejtekből ionok szabadulnak ki (pl. Kálium), melyek által a gennyes gyulladás -terület ozmotikus nyomása nagyobb lesz, mint a normál szöveté, így fokozva a terület vizenyősségét, duzzanatát (ödémáját).
III. Gyulladás -fázis: a befejező fázis a
helyreállítás
stádiuma, amely a kórokozók teljes
elpusztítása után jön
létre. Az elhalt szövetekbe
limfociták, monociták és
fibroblasztok hatolnak be. Ez a szöveti
burjánzás csak részben
képes
általában helyreállítani az
eredeti viszonyokat. A fibroblasztok által
képzett kötőszöveti rostok
(kollagénrostok) felhalmozódása okozza
a hegszövetek kialakulását.
A helyileg zajló gyulladás, védekező
reakció azonban kiválthat az
egész szervezetben jelentkező immunrendszer -reakciót is. Az
egyes
mikroorganizmusokból kikerülő
méreganyagok (toxinok), illetve a
fehérvérsejtekből felszabaduló
lázkeltő (pirogén) anyagok
átállítják a
hőszabályozó központok
működését, és ez a
testhőmérséklet
emelkedéséhez, láz
kialakulásához vezethet. Ez a folyamat
aktiválja az
immunrendszert.
A gyulladás során bekövetkező fokozott
fehérvérsejt pusztulás miatt
fokozódik a csontvelőben a
fehérvérsejt képzés, ez a
vérben
fehérvérsejt emelkedést okoz.
A gyulladás, mint minden
károsító tényező, hevenyen
a vészreakciót,
elhúzódóan pedig a
stressz reakciót,
azaz az idegi (fájdalom, mely
kíméletre kényszeríti az
érintett testrészt) és
hormonális reakciót
(fokozódik az adrenalin termelődése, mely
mozgósítja a szervezet
tartalékait, a kortizol mérsékli a
túl heves gyulladásos reakciókat)
váltja ki.
Gyulladások kezelése természetgyógyászati eszközökkel
A gyulladás kezelését befolyásolja, illetve
meghatározza a gyulladás
kiindulási helye, a gyulladás -kiváltó ok, a gyulladás -fenntartó ok, a
gyulladás kiterjedése és a gyulladás -folyamat stádiuma, a gyulladás -
folyamat ideje, illetve az egész szervezetre kifejtett hatása.
Prioritást élvez a gyulladás -csökkentő
szerek közül az
Ezüstkolloid-oldat és ízületi gyulladás esetében pl. az
Aranykolloid-oldat hatékonysága ( kolloid
oldatok), a Homeopatikumok,
a Scüssler-só
és a alkalmazása, illetve kifejezetten alkalmas a gyulladás -csökkentés
és az immunrendszer erősítése, támogatása szempontjából az Aloe vera és az
Echinacea
gyógynövény alkalmazása. Nem csak a gyógynövények, de a
fűszerek alkalmazása is hatékony eszköz lehet úgy az egyes fertőzések,
mint egyes gyulladás -folyamatok leküzdésében, csökkentésében
(gyógynövény
bioenergetika).
- Az Echinacea a margaréta-félék csoportjába tartozik, ezért használata
csak azok a betegek esetében nem javasolt, akik érzékenyek vagy
allergiásak a margaréta-féle virágokra. Egyébként a terhesség
időszakában és gyermekek esetén is alkalmazható az Echinacea
immunrendszer erősítő kúra.
Célszerű az első tünetek megjelenésekkor már alkalmazni a Echinacea
terápiát a megfelelő immunrendszer -hatékonyság kifejtése miatt
(felnőttek esetében a
gyulladás -fertőzés mértékétől függően általában 900 mg/nap), a teljes
kúra időszaka kb. 2 hónap, amit 1-2 hetes szüneteltetés kell, hogy
kövessen (amennyiben szükség van a kúra folytatására). Az Echinacea
(Kasvirág-bíbor vagy vörös) kilenc fajtájából három féle virág
használható fel gyógyászati célra ( E. angustifolia, E. pallida, E.
purpurea), a virág minden alkotó (virág, levél, szár, gyökér) része
felhasználható (gyógynövények→ növények
részei) a kezelésben.
Hasonlóan eredményes hatás érhető el az Aloe Vera készítmények
alkalmazásával (vagy a növénynedv közvetlen alkalmazásával), illetve a
méz, propolisz alkalmazásával.
A gyulladás -állapot önmagában is
megkívánja a szervezet kellő
folyadék (víz) ellátottságát (már csak a fokozott hőtermelés és
folyadékvesztés miatt is). Nem csak a
tiszta víz, de a különféle gyógyvizek (és tengeri sók) és azok
különböző alkalmazási lehetőségei is nagyban segíthetnek egyes szervi,
vagy pl. a bőr gyulladás eredetű betegségeiben (vízterápia→gyógyvizek
és
hatásai, gyógyfürdők Magyarországon, tengervíz és só, gyógyító
barlangok, a szervezet vízigénye és a szervezet vízháztartása, a víz
programozási lehetőségei).
A megfelelő folyadék ellátás mellett
természetesen a vitamin (antioxidáns hatás) és ásványi anyagok
biztosítása is
fontos a
gyulladás -folyamatok kezelésében, hiszen a szervezet ekkor hamarabb
felhasználja
az alapkészletét a sejtek védelmének érdekében. Egyben egyes szervi
gyulladás kialakulásának oka lehet maga a vitamin vagy ásványi
anyaghiány megléte,
illetve a mérgező elemek-nehézfémek mérgezése (vitaminok,
ásványi
anyagok→ hiánybetegségek, tünetek, nehézfémek).
A gyulladás -folyamatok a szervezetben
savasító hatással bírnak
(lásd. pl. a gyulladás helyi reakcióit), ezért a táplálkozás során a
tápanyagok, ételek összeállításánál is célszerű előnyben részesíteni a
lúgosító jellegű ételeket, italokat (lúgosítás→ savas-lúgos ételek),
illetve többször keveset enni, ezzel tehermentesítve az
emésztőrendszert, de biztosítva a folyamatos energiaellátást a
szervezet számára (táplálkozás
bioenergetika→ táplálkozás és
tápanyagok,
anyagcsere
- emésztési folyamatok, szervezet energiaigénye és
felhasználása, kalória, stb.).
Hosszan fennálló, elhúzódó, vagy gyakran
visszatérő gyulladás -folyamatok esetén (főleg, ha egy adott szerven,
vagy területen
jelentkeznek a visszatérő gyulladás okozta tünetek) célszerű
radiesztéziai,
(káros)
földsugárzás
mérési vizsgálatot végeztetni abban a környezetben,
ahol legtöbbet tartózkodik huzamosabb ideig az ember (otthon,
munkahely). A legfontosabb kimérési és árnyékolási terület az ágy
helyzete, mivel az alvás során kisebb a szervezet energetikai
ellenállása. A pihentető és regeneráló alvás messzemenően az öngyógyító
rendszer szerves részét képezi, nem véletlen, hogy betegség,
gyulladás és lázas állapot esetén „húzza az ágy” az embert (alvás→
alvás, circadian ritmus, alvászavarok). Hosszantartó és folyamatos
káros földsugárzás hatására csökken a szervezet energia felvételi
képessége, és a szervezet energiarendszerében (energiacsatornáiban és
központjaiban) blokkok jönnek létre (radiesztézia,
→ energia felvételi
tényezők, az emberi test polaritása, bioenergetika→
aura, csakrák).
Gyakran visszatérő vagy elhúzódó szervi
gyulladás esetén mindenképpen
célszerű Candida vizsgálatot végeztetni (
Candida vizsgálat
és kezelés),
mert a candida albicans gomba fertőzöttség alapvető (és fel nem
derített) oka lehet az immunrendszer gyengeségének, és a különböző
szervi- és bőr - gyulladás, ideg - gyulladás, allergia jellegű
állapotok,
szexuális
problémák
meglétének, fennállásának. Az immunrendszer központi
„csatornarendszere” a bélrendszer, melynek immunológia hatékonyságát a
bélrendszer épsége és a bélflóra egyensúlyi állapota határozza meg
(vastagbélrendszer→
bélflóra és probiotikumok, vastagbél, széklet,
colon-hydro terápia).
Gyulladás -folyamat esetében célszerű
bioenergetikai
és számítógépes
biorezonancia vizsgálaton és
kezelésen részt venni, mely fájdalommentes és tehermentes felmérési
lehetőséget nyújt energetikai és egészségügyi - immunrendszer
szempontból is a
szervezet állapotáról, illetve a beteg számára, és lényeges pl. a
candidabetegség,
illetve egyéb gyulladás -fenntartó gócok, lappangó kórokok
felderítésében is. Gyulladás -folyamat esetében még igen hatékony
gyulladás -csökkentő terápiával bír az akupunktúra és fényterápiás
kezelés. A harmonizációs energetikai (és kiegészítő
természetgyógyászati) kezelések-
gyógymódok
által a szervezet nagy segítséget kap
az öngyógyulás, immunrendszer regenerációs folyamatában és energetikai
rendeződésében.
KAPCSOLATTEREMTŐ
" GYÓGYÍTÁS " (Reconnective Healing®) - GYÓGYULÁS és KAPCSOLATTEREMTŐ folyamat (The Reconnection
®
folyamat) energetikai harmonizáció és szinkronizáció!
Az egyén állapotának
megfelelő és a mielőbbi gyógyulásához szükséges orvos-gyógyászati terápiát -
kezelést nem helyettesítheti (nem helyettesíthető) és önhatalmúlag nem válthatja
ki- ill. fel, egyik természetgyógyászati gyógymód / alkalmazás
sem, a kiegészítő term.gyógyászati gyógymódok támogathatják
és fokozhatják csak a fizikai és lelki közérzeti javulást, a gyógyulás
folyamatát!
Lásd. még: az immunrendszer hatékonyságát elősegítő,
erősítő tényezőket, az
allergia -folyamatot kiváltó tényezőket és kezelését.
Az allergia, mint immunrendszer -válasz és gyulladásos folyamat
Tartalom: az
allergia kémiai folyamata, az allergia okai, formái és
természetgyógyászati kezelése

Az immunrendszer -és gyulladásos
folyamat másik
speciális
formája, amikor egyes
emberek a
normálistól eltérő módon
reagálnak egyébként
ártalmatlan behatásokra.
Ezt a „gyulladásos” immunrendszer -reakciót
hívjuk allergiának.
A fokozott immunrendszer - jelenség (immunválasz) magyarázata az, hogy
a beteg
szervezete nem tipikusan
(atipusosan) idegen anyagnak (antigénnek) tekinti az adott
anyagot
(allergént) a szervezettel szemben.
Képen: a színezett
elektronmikroszkópikus felvételen pollenek
láthatóak
3000*-szeres nagyításban. A
vörös a juhar, a sárga a parlagfű, a
zöld a
bermudafű. (Forrás: National Geographic Society)
A humorális immunrendszer
Védelmi
fehérjét (IgE
típusú), ellenanyagot képez az antigén ellen,
mely az ún.
hízósejtek (masztociták)
felszínére kötődik. Az anyag
újabb
bekerülésekor az allergiát
kiváltó anyag (antigén vagy
allergén) a
hízósejteken lévő ellenanyaghoz,
„védelmi”
fehérjéhez (IgE-hez)
kötődik, erre a hízósejtek a
bennük szemcsék formájában
tárolt
érfalaktív, azaz érfalat
tágító és az
érfal áteresztőképességet
fokozó
(vazoaktív) anyagokat kiürítik
magukból (lásd a gyulladásos
folyamatnál). A felszabaduló anyagok
(többek között a
hisztamin)
pedig,
helyi és általános gyulladásos reakciót váltanak ki az immunrendszer -
reakció alapvető reagálásaként.
Az fokozott immunrendszer - válasz bőrben csalánkiütés (urticaria),
kiterjedt bőrgyulladás (ekcéma,
allergiás dermatitis), az orrban
szénanátha, a gégében
vizenyős
gyulladás, a hörgőkben
körkörös
simaizom
összehúzódás (asztma)
képében
jelentkezik. Generalizált (egész testre
kiterjedő) allergiás reakció az
életet veszélyeztethető
értágulattal,
ödémával,
vérnyomáseséssel jár,
melyet anafilaxiás sokknak nevezünk.
Az allergia lehetséges kialakító tényezői, és természetgyógyászati kezelése
Az allergia jellegű folyamat létrejöttében
minden bizonnyal szerepet játszanak
a külső környezeti és szennyező tényezők, a szervezetben felhalmozódott
a szervezet számára ismert (pl. a vízből-földből-levegőből eredő)
nehézfémek,
és ismeretlen mérgező anyagok (pl. adalékanyagok,
mesterséges aromák, színezékek), illetve az azokkal való gyakori
találkozás, melyek állandó méregtelenítési, kiürítési reakciókra
késztetik az immunrendszer - anyagcsere apparátust. Az élelmiszerekben
és fogyasztási cikkekben
található mesterséges vegyi anyagok és mérgező elemek (pl.
ólom,
dohányfüstben a
kadmium)
közvetlen módon jutnak be a szervezetbe, a
sejtekhez. A modern környezetben az emberek egyre több „élettelen”
anyaggal veszik magukat közre, kizárva a természetet és a természetest
(pl. faházak helyett beton építmények), melyek egyik alapvető
jótéteménye, pl. a levegő szűrése. A leggyakoribb allergén anyagok az
élő anyagok (tápanyag-molekulák, pollenek, állatszőr, stb.), melyekre a
szervezet, azaz az immunrendszer működésében résztvevő
ellenanyagok, antitestek
„élettanilag” is könnyebben reagálnak. Egyszeri méhcsípés után pl. nem
csak a következő méh csípése (vagy bármilyen eredetű csípés) okozhat
felfokozott immunrendszer -ellenreakciót, de ez már a mézre való
allergia - készséget is
kiválthatja (a szervezet emlékszik a káros behatásra és annak vegyi
összetevőire).
Az allergia -reakció során az egészséges
szervezet számára normálisan
elfogadható anyagmennyiséggel szemben is túlzott reakcióval válaszol a
kémiai anyagokkal szennyezett szervezet, immunrendszer, így elsősorban
a szervezet reakcióképességét kell normalizálni. Ha a kiválasztószervek
(máj, vese) működése elégtelen, különböző zsírszerű és nyálkaszerű
anyagcsere-termékek halmozódnak fel a szervezet különböző pontjain.
Ennek kézzel fogható mtatója az asztma, a középfülgyulladás, az
arcüreggyulladás. A
vékonybél
bolyhok optimális működésének
nagy
szerepe van az immunrendszer hatékonyságában, ha ezeket a túlzott
zsíros táplálkozásból
eredően sok zsír és nyálkaszerű anyag fedi, a bélbolyhok (és bélflóra)
károsodnak.
Gyermekek növekvő allergia -reakcióik
esetében nem szabad figyelmen
kívül hagyni azt a tényt sem, hogy szinte nem tudják az Ő szintjükön
megélni és kiélni gyermeki mivoltukat a fokozott elvárásokkal szemben
(stressz→ gyermekek
energiafelhasználása). A felnőttkorban kialakuló
allergia - állapotokért is nagymértékben a lelki és szellemi
megterhelés, stresszogén tényezők (→ stressz)
halmozódása az egyik
kiváltó ok. Az allergia is, mint minden betegség a szervezet egy
válasz- és energetikai regeneráló folyamata, mely által a harmónikus
egységre való törekvése (visszaállítása) nyilvánul meg. A harmónia
felbomlását az energetikai rendszerben kialakuló energetikai blokkok
alakítják ki, melyet egyenes arányban „tükröz” a szervezet egészségi,
immunrendszer állapota (→bioenergetika,
radiesztézia-
az emberi
test polarizáltsága és az energia felvételi tényezők, stressz,
Bach-virágterápia,
DNS- bioenergetika).
A szervezet, a sejtek alapvető egyensúlyi
állapotát a megfelelő
mennyiségű és minőségű tápanyagbevitel és a folyadékbevitel tartja
fenn. A szervezet savasodását a tápanyagok és a tápanyagfelvétel
aránytalansága, a friss tápanyagok hiánya, a szabad gyökök
felhalmozása, és a folyadékhiány okozza.
A szervezet optimális pH-viszonya
enyhén lúgos, és a savas kémhatás folyamatosan rontja a sejtek élet- és
működőképességét, azaz a szervezet
- immunrendszer teherbíró képességét.
A modern kor betegségének is hívják ma már a
candida albicans gomba
okozta fertőzéses állapotot, mely alap oka lehet az immunrendszer
gyengeségének, sok fennálló
akut és krónikus betegségnek, és magának az allergia - állapot
fennállásának, kiváltásának is. A candida gomba elszaporodását
alapvetően a bélflóra állomány egyensúlyának felborulása
okozza (vastagbélrendszer
→ bélflóra, probiotikumok), melynek során az
elszaporodott gombák elárasztják a szervezetet toxinjukkal (azaz,
véganyagcsere termékükkel), rongálva a sejteket DNS szinten (
Candida→
tünetek, okok, vizsgálat és kezelés, candida és a DNS kapcsolata). A
candida gomba felszaporodása a szervezetben szintén az egyensúlyi
állapot felborulására utal (pl. nehézfém mérgezés, savasodás esetén),
és fokozott jelenléte önmagában allergén, immunrendszer csökkentő
hatással bír a szervezetben.
A szervezet fokozott érzékenységi reakciója
öröklött
immunrendszer - válaszreakció forma is lehet, mely kialakulhat (és
tovább öröklődhet)
egy
adott anyaggal szemben, vagy csak magával az érzékenységi reakcióval
szemben is (
DNS→
genetikai alapfogalmak).
Ebbe a csoportba tartoznak
azok a (általában öröklött) betegségek illetve érzékenységi reakciók
is, melyek pl. egyes enzim vagy enzimek hiánya miatt alakulnak ki. Az
utóbbi 20 év vizsgálatai (különösen a biorezonancián alapuló
vizsgálatok) figyelembevételével Schumacher 1991-ben közzétette
téziseit az allergia kialakulásával kapcsolatban. Ennek lényege, hogy
az allergia kialakulásának lehetősége egy elektromágneses engramm
formájában egy adott anyaggal szemben öröklődik. Ez az elektromágneses
engramm mindaddig inaktív, míg nem találkozik a megfelelő allergénnel.
Újbóli találkozás során az engramm aktiválódik, vagyis az addig
látens-lappangó információként jelenlévő allergia megjelenik, mint
allergiás reakció, majd gyakori ismétlődés után, mint allergiás
betegség.
Az Allergia formái:
Schumacher gyakorlati orientáltságú felosztását a
következőképpen alakította ki:
Az
allergia
akut
formái
esetében allergia - reakciók keletkeznek olyan anyagokkal szemben,
amelyekre a szervezet érzékennyé vált, és amelyek csak időszakosan vagy
alkalmilag, de nem tartósan lépnek kapcsolatba a szervezettel. Erre az
allergia formára jellemzőek a bőr tünetek, kiütések, a szemben és
orrban létrejövő szezonális kötőhártyagyulladások, a nátha, az akut
asztma bronchiale, a bélgyulladásos folyamatai (enteritisz, kolitisz).
Az
allergia
krónikus,
központi formája az öröklés által leginkább megterhelt személyeknél jön
létre, gyakran már a gyermekkorban jelentkeznek a tünetek. Mindennap
fogyasztott "általános" ételekkel (tej, búza) szemben, vagy a
szervezetben folyamatosan jelen lévő anyaggal szemben alakul ki az
allergia -betegség (pl. amalgám fogtömések, krónikus gombafertőzöttség
a
bélrendszerben- pl. candida gomba). Nehéz ennek az esetnek a kiszűrése,
mert nincsenek az okra utaló specifikus tünetek.
A
kontakt
allergia
esetében
fontos különbség nem a reakcióidőben, hanem a reakció alapjául szolgáló
immunológiai mechanizmusban sejtszinten rejlik. A
túlzottan érzékennyé vált immunrendszer
T-limfociták
ún. limfokinonokat
szabadítanak fel az antigént mutató sejtekben, melyek aztán gyulladásos
folyamatot váltanak ki. A leggyakoribb kiváltó okok a fémek (nikkel,
króm, kobalt), a gumi segédanyagai, kozmetikumok, fertőtlenítők,
külsőleg használt gyógyszerek és növények.
A
pszeudoallergia
esetében az
előzőekkel ellentétben mennyiségi szinten zajlik az allergia
kiváltása, vagyis, ha egyszerre nagy mennyiségű allergénnel találja
szemben magát az ember, illetve ha az allergénszint egy bizonyos
tolerancia szintet már meghalad.
Az allergén tisztázására különböző technikák alkalmazására van
lehetőség, leggyakoribb az ún. eliminációs diéta alkalmazása, melynek
során 7 napon keresztül a vélhetően allergia - reakciót okozó
allergént
ki
kell hagyni az étkezésből. Ismételt adagolás után figyelni kell a
reakciókat, érdekes megfigyelés, hogy ha az adaptációs (alkalmazkodási)
időszakban fogyaszt allergénként viselkedő ételt a beteg, enyhébb
tünetek jelentkeznek, mintha ezt az időszakot meghaladóan fogyasztotta
volna ua. az ételt. További teszt lehetőség a bőrpróbák alkalmazása
tapasz vagy enyhe tűszúrás által, ezekben az esetekben a
bőrreakciók jellege (duzzanat, bőrpír), kiterjedése és időbeli
megjelenése adja meg a választ. Fájdalommentes és gyors felmérési
lehetőséget biztosít a számítógépes
biorezonancia vizsgálat.
Allergia természetgyógyászati kezelése:
Méregtelenítő, vértisztító - gyulladáscsökkentő terápiák (pl.
gyógynövény bioenergetika,
Neurosan por, Kolloid
oldat-terápia, Aloe vera spray, stb.).
Lúgosító
(és tisztító) jellegű étrend kialakítása a megfelelő
mennyiségű folyadékfogyasztással (vízterápia→vízszükséglet,
vízprogramozás, gyógyító tengervíz és gyógyító barlangok).
Homeopátia
terápia (mely segíti a szervezet saját
öngyógyulási és
tisztító mechanizmusát).
Candidabetegség
vizsgálata és kezelése,
bélflóra
egyensúlyának
helyreállítása.
Bioenergetikai
és számítógépes Biorezonancia vizsgálat és kezelés, Radiesztéziai
vizsgálat és árnyékolás, mely
segíti a szervezet energetikai harmonizációját és gyógyulási folyamatát.
Akupunktúrás, akupresszúrás kezelés.
Nyirokmasszázs, masszázskezelések.
Colon-hydro terápia, probiotikumok alkalmazása.
A szervezet számára valóban szükséges (hiányzó) vitaminok és ásványi anyagok biztosítása.
Stressz
(→bioenergetika gondolkodásmód, a kiegyensúlyozott
önbecsülés
megteremtése) elleni kezelés gyógynövény
terápiával, bioenergetikai
mozgásgyakorlatokkal, kineziológiai
kezeléssel.
Fényterápia, Schüssler-só
terápia alkalmazása.
Lásd. még: az
immunrendszer
erősítése,
a
gyulladás kezelése.
Immunrendszer erősítés és
gyógyulás:
KAPCSOLATTEREMTŐ
" GYÓGYÍTÁS " (Reconnective Healing®) - GYÓGYULÁS és KAPCSOLATTEREMTŐ folyamat (The Reconnection
®
folyamat) energetikai harmonizáció és szinkronizáció!
Az egyén állapotának
megfelelő- és a mielőbbi gyógyulásához szükséges orvos-gyógyászati terápiát -
kezelést nem helyettesítheti (nem helyettesíthető) és önhatalmúlag nem válthatja
ki- ill. fel, egyik természetgyógyászati - alternatív gyógymód /
alkalmazás sem,
a kiegészítő term.gyógyászati gyógymódok támogathatják
és fokozhatják csak a fizikai és lelki közérzet javulást - komfort
érzetet, a gyógyulás
folyamatát!